"Vízivárosi Rózsakert" étterem és Veprech-torony

Esztergom (2011-2017)

Az Özicseli Hádzsi Ibrahim-dzsámi rekonstrukcióját követően kezdődtek el a tervezési munkák a dzsámi melletti terület hasznosítása kapcsán, ahol 1856 óta vasgyár működött. A tervezési program alapvetően két fejezetre bontható: egyrészt a Malom-bástyától északra eső óolasz bástya területének, a bástya gyilokjárójának és az itt található 15. századi Veprech-torony vasgyárban megőrződött maradványainak rehabilitációja (valamint a torony tömegének megidézése oly módon, hogy az az együttes kiemelkedő, meghatározó eleme lehessen), másrészt pedig a torony közvetlen közelében, a bástya területén egy új étterem felépítése volt a cél.

A tatárjárás utáni években, IV. Béla országépítő tevékenységének köszönhetően intenzív erődítési munkák kezdődtek Esztergomban is. Az első okleveles említés tanúsága szerint az esztergomi védmű-rendszer északnyugati sarokbástyája és a hozzá tartozó falszakasz 1239-ben már megvolt. A ma is meglévő óolasz bástyát Vitelli és Tornielli olasz hadmérnökök 1542-43-ban építették. A bástya közkeletű elnevezése Malom-bástya, mert a 14. századtól, a napjainkban is létező meleg vizű forrás által meghajtott malom állt itt. A 15. századtól medencéiben fürdő is működött itt. Innen ered a későbbi törtök fürdő elnevezés. A forrás védelmére tornyot emeltek. Számos ábrázoláson Fehér-toronyként, vagy Veprech-toronyként említik. Falai mintegy 3,5-4 m magasságban a beruházás megkezdésekor is impozáns látványt nyújtottak. Az 1543-1595 közötti első török uralom idejéből származó térképeken és metszeteken a Veprech-torony azonosítható, a minaret és a dzsámi még nem tűnik föl. A város 1605-ben került másodszor török kézre. Az együttes középső eleme az ún. Malom-bástya. Ebben állhatott a Cselebi által „vizet felhajtó gépezet házaként” említett épületet, melynek védelmét látta el a Veprech-torony. A korábban említett helyen Cselebi hosszan írja le az esztergomi csodálatos vízhajtó gépet és annak házát, amely felett deszkából kupola áll. Deszkából készült a kupola azért, „… hogy felnyitható legyen. A deszkakupolán azonban egy kéménylyuk van. A tudós mester (ti. a kupola építője) ezzel a nyílással valóban nagy szolgálatot tett. E nyíláson a világító napnak fénye beverődvén, a gépház belsejét egészen megvilágítja. Egyenesen e nyílás alatt a Dunából jövő egészséges víz számára kerek vízmedence van. Ebben a medencében különféle hengerkerekek vannak, melyeknek minden eszközük, úgy a kerék is vastag tölgy-, cser- és égerfából van és egészen a Dunában állnak.” A Malom-bástyához északi irányban csatlakozik az óolasz bástya, amely egyben az alsó vár ÉNy-i sarkát alkotja. A saroktól a várfal keletnek fordul és a felső várba felvezető vízvezeték mentén haladva éri el a mintegy 50 m-rel magasabban fekvő hegy tetejét. 1856-ban vasgyárat építtetett ide az érsekség, melyet 1869-ben kismértékben megtoldották északi irányban a falakon túlra is. Az egykori vasgyár a város kezelésében volt, a városgazdálkodás egyik telephelyeként üzemelt, amíg szükség volt erre a funkcióra. A nagyterű öntöde csarnokát feldarabolták, az impozáns fedélszéket részben átépítették, közbenső és záró födémeket építettek be. Eredeti térrendszere a felismerhetetlenségig megváltozott.

A tervezés megkezése előtt elbontásra került az egykori vasgyár újkori szerkezeteinek nagy része, előkerült az eddig rejtett Veprech-torony egyszintes maradványa, kiszabadult az egykori várfal, valamint régészeti kutatások is folytak a területen a további munkálatok megkezdése előtt. A gyilokjáró helyreállításának első üteme már a dzsámihoz kötődően elkészült, ezen munkálatok folytatódtak a második ütemben is. Az erődítésen belül a terv három funkció elhelyezésével számolt: a dzsámi fő-tömegéhez mérhető étterem melletti lépcsős kialakítású belső tér, kert szabadtéri rendezvények megtartását teszi lehetővé, az újjáépített torony felső részében pedig az egykori vízgép rekonstruált modellje tekinthető meg. A beruházás közben igényként merült fel, hogy a parti sétány és az ahhoz képest cca. 4-5 m-rel magasabban fekvő Berényi Zsigmond utca gyalogos összeköttetést kapjon, ehhez a városfalon kívül egy rámparendszert alakítottunk ki, mely rámparendszer alatti tér részben a konyhai gépészet elhelyezését is szolgálja.

Tervezés: 2011-2017

Megbízó: Rosenberg Hungária

 

Építészet, vezető tervező: dr. Mezős Tamás

Építészet, munkatársak: Bodó Balázs, Kozák Ágnes, Krocskó Krisztina, Melis István, Starowicz Annamária

Tájépítész: dr. Szilágyi Kinga, Takácsné Zajacz Vera

Régészet: dr. Horváth István

Belsőépítész: O. Ecker Judit

Geodézia: Kiss Albert

Geotechnika: Petik Árpád

Épületszerkezetek: Schreiber Gábor, Pataky Rita

Statikus: Kamarás Ferenc

Vízgép tervezése: Borosházi Tamás

Épületgépészet: Pavlics György

Épületvillamosság: Máté József

Úttervező: Ambrus Dávid

Konyhatechnológia: Kuruczné Szabolcs Gizella

Felvonó-tervező: Némethy Zoltán

Tűzvédelem: Székács András

Árvízvédelem: Greguss András

 

Kivitelező: Schmidt '64

Kivitelezés: 2017-2018