Tác-Gorsium

antik emlékeinek rehabilitációja (2010-2015)

A Tác határában álló egykori római katonai tábor, majd település, Gorsium-Herculia feltárása 1958-tól indult. A terület műemléki helyreállítása ekkor Hajnóczy Gyula tervei szerint készült el. A Tác-Gorsiumi Régészeti Parkban az elmúlt 10-15 évben nem folytatódott az az intenzív fejlesztés, amely a ’80-90-es éveket jellemezte. A korábban helyreállított romkert általános építészeti és műszaki állapota emiatt jelentősen romlott. Egy 2008-as sikeres pályázatot követően megindulhatott a revitalizációs program kidolgozása, és egy fejlesztési koncepció elkészítése. Ennek alapját a romterületen feltárt 3. és 4. századi emlékek maradványainak az elemzése, illetve az eredmények alapján elkészített elvi rekonstrukciós tervek értékelése adja. Törekedtünk arra, hogy egy-egy jól körülhatárolható területen lehetőség szerint azonos korszakból származó épületek bemutatására kerülhessen sor. Továbbá olyan építészeti eszközök és nyelv alkalmazása mellett döntöttünk, amely konform a Hajnóczi Gyula által a „freskós ház” védőépületén alkalmazott felfogással. Az északkeleti térnegyed már bemutatott nimfeumai kézenfekvően adták a terület a 3. században jellemző épületek bemutatásának lehetőségét, mint kitűzött célt. Az iroda műemléki és építész tervezőként az ún. lakomaterem, a freskós ház és a várfal egy szakaszának bemutatásán vett részt, emellett kezdetben a Zichy-pince felújításának tervezése is a beruházás részét képezte volna.

Lakomaterem. A nimfeumoktól keletre álló, XLI. számú épületet lakomateremként azonosította a régész. Az új épület modern tartószerkezeteit mindenütt a római kori falak alapozásától függetlenül alapozott fém pillérekre helyezett, a római szerkezetet mutató, de szintén fém födémszerkezettel, függönyfalas térhatárolással rekonstruáltuk. A lakomateremben a pinceszinten alkalmazott szerkezet folytatásaként képzeltük el a védőépületet. A pincében az ott feltárt edények és más konyhai és gazdasági eszközök bemutatása kapott helyet. A pince padlószintje a mai terepviszonyok mellett csupán 1,80 m-es belmagasság rekonstruálását tenné lehetővé. A lakomaterem padlóvonalának a meghatározásakor ezért egy funkcionális szempontból elfogadható és analógiákkal igazolható római pince-belmagasságot vettünk alapul.

Városfal rekonstrukció. A romkert megértése szempontjából fontosnak tartjuk az eredeti városfalaknak legalább részleges megmutatását. A délnyugati saroktorony kismértékű felfalazása már évekkel ezelőtt megtörtént. Évtizedes fejlesztési koncepciókban is tárgyalták (Fitz-Hajnóczi-Mezős 1998) már a nyugati városkapu rekonstrukciójának a fontosságát és így a nyugati városfal déli szakaszának a bemutatását is. Ezzel és a Sárvíz felduzzasztásával egy kiemelkedően fontos turista-vonzerő megteremtésére nyílna lehetőség. A délkeleti saroktorony és ettől északi irányban lévő első torony közötti falszakasz a keleti városfalon, a színház szkéné fronszának, tehát a színpad hátterének a felülete. Megépítése megfelelő körülményeket biztosít a színjátszás feltételeinek újbóli megteremtéséhez. A városfalat a délkeleti saroktoronytól mindkét irányba számított 1-1 közbenső tornyok közötti szakaszon rekonstruáltuk, mintegy 10 m-es magasságban. A két tornyon túl a pengefalak között lépcső vezet le környező terepszintre.

Zichy-pince. A meglévő pince az új fogadóépület és az átépítésre kerülő raktár-látványraktár épülete között helyezkedik el. A 19. század első felében készült el a Sárvíz első vízszabályozási kísérletének emléke, a Beszédes féle árok. Az árokban épült fel az 1800-as évek közepe táján a Zichy birtok borospincéje, homlokzatán a Zichy-címerrel. A pincében kapott helyet 1964-től Gorsium-Herculia állandó régészeti kiállítása, mely 2007-ben, többszöri átrendezés után véglegesen lebontásra került. A kiállítás vitrinjeit a kinyitásra került nagyméretű bortároló kádak alkották. A pince sajátságos hangulatot adott a kiállításnak, melyet a látogatók régebben is nagyon kedveltek. A pince épületének és az ebben elhelyezett kiállításoknak a felújítása során gondoskodni kell az épület beázásainak, illetve a falnedvesedéseknek a megszüntetéséről, illetve korszerű, interaktív kiállítási installációt kell tervezni a bortároló kádakba, melyeket a továbbiakban római számmal ellátva, fülkének nevezünk.

Megbízó: Szent István Király Múzeum

 

Építészet, vezető tervező: Bokor Péter

Építészet, munkatársak: Molt Klára, Haaz Imre, Pete Balázs, Sára Attila

Építészet, műemlék: dr. Mezős Tamás, Melis István, Traser Ferenc

Tájépítész: Karádi Gábor

Tartószerkezet: Dr. Medek Ákos

Épületgépészet: Dr. Lőrincz Péter

Épületvillamosság: Fekete János

Talajmechanika: Dr. Farkas József

Geodézia: Polányi Péter

Kivitelező: ZÁÉV Zrt.

Kivitelezés: 2014-2015